A PCOS és táplálkozásunk összefüggései

Mit érdemes tudni a PCOS-ről?

A policisztás petefészek szindróma (PCOS) a fogamzóképes korban lévő nőket 5-10%-ban érintő gyakori hormonális, illetve anyagcsere-betegség, egyben a nők terméketlenségének (meddőségének) egyik első számú okozója. A betegség jellegzetes külső tünetekkel is jelentkezhet, de előfordul, hogy az egyetlen tünet a teherbe esés késlekedése. A férfihormonok túlsúlyából eredő tünetek:

• pattanásos, zsíros bőr
• aknék, azaz pattanások az állvonalban és/vagy a hát, dekoltázs területén
• rendszertelen női ciklus, pecsételő vérzés
• hajhullás, esetleg kopaszodás
• erőteljesebb szőrnövekedés (arc, mellbimbók környéke, kar, has)

Bár a betegség a petefészek ultrahangos képén mutatkozó, cisztákról kapta a nevét, ezek nem feltétlenül vannak jelen, az elnevezés elavult.

A betegség hátterében egy összetett anyagcserezavar áll, melynek alapja az inzulinrezisztencia. Az, hogy az inzulin nem tudja kifejteni a hatását, nemcsak a női hormonháztartásra van hatással, hanem fokozott kockázatot jelent az úgynevezett metabolikus szindróma, azaz a cukorbetegség, a kóros koleszterin- és vérzsírértékek, ehhez kapcsolódóan pedig szív- és érrendszeri szövődmény kialakulására is.

Mi jellemző a PCOS-el küzdő nők életmódjára?

A betegség okát keresve számos kutatás vizsgálta, milyen táplálkozási és életmódbeli szokások jellemzik a policisztás petefészek szindrómás nőket. Egyes kutatások leírták, hogy a PCOS-es betegek jellemzően túlzottan nagy zsírfelvétellel, azon belül is jelentős telített zsírsav-felvétellel rendelkeznek, továbbá sok nagy cukortartalmú élelmiszert és kevés élelmi rostot fogyasztanak. Ezzel szemben más kutatások nem mutattak ki jelentős eltérést az egészséges nők táplálkozásához képest. Azonban szembetűnő és összecsengő különbség, hogy a PCOS-es nők nagyobb testzsír-százalékkal bírnak az egészséges társaiknál, még akkor is, ha a testsúlyuk normális. Mindez, a hasi zsírszövet hormonháztartásra gyakorolt hatásán keresztül, magyarázatot adhat a metabolikus következmények gyakoriságára is.

Fotó: shutterstock.com

Mit lehet tenni a betegség kezelése érdekében?

A policisztás petefészek szindróma első számú kezelési módja az életmódváltás. Amennyiben túlsúllyal rendelkezel, a legfontosabb cél a plusz kilók leadása. Már a testtömeg 5-10%-os csökkentése is jelentősen javíthat a helyzeteden. Az étkezések megreformálása és a rendszeres mozgás bizonyítottan kedvező hatással van a betegségre, és jellemzően a termékenységben is javulást eredményez. Az életmódváltás nem csak a túlsúlyos nőknek kedvez, hiszen az inzulinrezisztencia a normális testsúlyú nőket is érintheti, továbbá a normális testsúly megőrzése is fontos cél.

Sok elmélet kering arról, milyen diétát érdemes követniük a PCOS-es betegeknek. A kutatások azonban a mai napig nem tudtak jelentős előnyt kimutatni egyik vagy másik speciális diétával kapcsolatban sem. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kedvező hatást a súlycsökkenésnek köszönhetjük, a diéta tápanyag-összetételétől függetlenül.

• Mindemellett az inzulinrezisztencia gyakorisága miatt és a kiegyensúlyozott táplálkozás érdekében néhány alapelvet érdemes követned a diéta során: vedd figyelembe az élelmiszerek glikémiás indexét, azaz a vércukorszint-emelő hatását!
• Kerüld a cukrokban gazdag, gyors felszívódású szénhidrátokban bővelkedő élelmiszereket, italokat (például: finomlisztből készült kekszek, nápolyik, édes péksütemények, cukrozott üdítőitalok, gyümölcsitalok, gyümölcsnektárok, stb.)!
• Válaszd az élelmi rostokban gazdag, teljes kiőrlésű gabonatermékek fogyasztását!
• Mérsékeld az étrended zsírtartalmát, azon belül is a telített zsírsavak fogyasztását, amelyeket főleg a zsíros húsok, vaj, tejföl, tejszín, a kókusz- és pálmazsír tartalmaznak!
• Fogyassz minél több zöldséget és gyümölcsöt!

Az étrendi kezelés új irányát hozhatja egy friss kutatás eredménye, miszerint a szójában található úgynevezett izoflavonoidok kedvezően hathatnak a PCOS-ben szenvedő nők anyagcserét és hormonális állapotát jelző paramétereire. Ugyan a témában több kutatás is szükséges még, úgy tűnik, a szójatermékek étrendbe illesztése segíthet a PCOS elleni küzdelemben.

Plusz egy tipp: a napfény-vitamin

A PCOS-ben szenvedők körében jellemző a D-vitamin hiánya, amelynek pontos oka még nem ismert. Az alacsony D-vitamin-szint összefüggésben van a metabolikus következmények nagyobb kockázatával is, úgy, mint az elhízás, az inzulinrezisztencia és 2-es típusú cukorbetegség vagy a szív- és érrendszeri betegségek. Éppen ezért inzulinrezisztencia esetén indokolt lehet a D-vitamin készítményekkel történő célzott pótlása is, amelynek pontos dózisát a kezelőorvos a vérben mért vitaminszint alapján képes meghatározni.

Főbb irodalmi források:

Bates GW, Legro RS: Longterm management of Polycystic Ovarian Syndrome (PCOS). Molecular and cellular endocrinology. 2013. 373(0):91-97. doi:10.1016/j.mce.2012.10.029.

Center for Research Excellence in Polycystic Ovarian Syndrome: Evidence-based guideline for the assessment and management of polycystic ovary syndrome. 2011.

Conway G, Dewailly D, Diamanti-Kandarakis E et al.: The polycystic ovary syndrome: a position statement from the European Society of Endocrinology. European Journal of Endocrinology. 2014. 171(4):P1-29. doi: 10.1530/EJE-14-0253.

Grundmann M, von Versen-Höynck F: Vitamin D - roles in women’s reproductive health? Reproductive Biology and Endocrinology : RB&E. 2011. 9:146. doi:10.1186/1477-7827-9-146.

Lin AW, Lujan ME: Comparison of Dietary Intake and Physical Activity between Women with and without Polycystic Ovary Syndrome: A Review. Advances in Nutrition. 2014. 5(5):486-496. doi:10.3945/an.113.005561.

Panidis D, Tziomalos K, Papadakis E et al.: Infertility treatment in polycystic ovary syndrome: lifestyle interventions, medications and surgery. Frontiers of Hormone Research. 2013. 40:128-41. doi: 10.1159/000341824.