Gyaloglás, kocogás, futás

Gyaloglás

Gyaloglásról akkor beszélünk, ha egy óra alatt hat kilométert vagy annál kisebb távot teszünk meg folyamatos haladás mellett. A kocogás során 6-8 km-t, míg futás esetében 8 km-nél többet haladunk előre óránként. Természetesen nem csak a sebességben, hanem a mozdulatokban, az izmokra háruló munka nagyságában, az ízületekre, csontokra jutó erőben is eltérnek egymástól az említett mozgásformák. Azonban mindhárom igazi állóképességi, lifetime sportnak számít.

A gyaloglás betegségmegelőző szerepét már az ókori nagy gyógyító, Hippocrates is felismerte. „Walking is best medicine.” Vagyis „Gyaloglás a legjobb orvosság.” mondata szállóigévé híresült. Nem véletlenül, hiszen szinte az egész testet megmozgatja, serkenti a vérkeringést, ezáltal friss, oxigéndús vérrel látja el a szerveket, szöveteket, sejteket.

A gyaloglás a fizikailag aktív életmód kialakításának ideális kezdetét jelentheti. Különösen az idősebbeknek, nemtől függetlenül jó egészségőrző programot jelenthet egy délelőtti kiadós, közepes tempójú gyaloglás. Feltehetjük a kérdést, hogy vajon milyen távval kezdjünk. Nos, természetesen mindez az edzettség, fizikai erőnlét függvényében határozható meg. Például kiindulásnak jó, ha 1,5 km-t teszünk megállás nélkül, egyenletes tempóban, kb. 20 perc alatt. De kétszer 10 perccel is indulhatunk, amelyet fokozatosan lassan emelhetünk addig, amíg eljutunk egy óra folyamatos gyaloglásig, mely alatt 5-6 km-t haladunk.

Ne felejtsük el, hogy a gyalogláshoz – csakúgy, mint a kocogáshoz és futáshoz – jó minőségű, kényelmes edzőcipő szükséges. Kapható a boltokban speciális nordic-walking cipő, de a futócipők bármelyike is kedvező viselet. Emellett célszerű mindig alkalmazkodni az időjárás körülményeihez. Ha fúj a hideg szél, akkor ne felejtsük el a kesztyűt, sálat és sapkát, esőben a szellőző, nedvszívó ruhát, kánikulában a kényelmes, lenge öltözetet.

Forrás: 123rf.com

Túlsúly esetén gyalogolni sokkal kedvezőbb, mint kocogni vagy futni, hiszen jóval kisebb erő, kevesebb teher nehezedik a térd és boka ízületeire. A kocogás esetében lényegesen nagyobb, futásnál a testtömeg többszöröse nehezedik minden egyes földre érkezésnél a láb ízületeire.

Egy 70 kg testtömegű személy kb. 460 kilokalóriát használ fel óránként, 8km/h kocogás alkalmával, míg 10 km/h tempónál 600 kcal-t, 12 km/h futás során kb. 800 kilokalóriát emészt fel szervezete. Természetesen a felhasznált energia az edzettség, valamint a külső körülmények (pl. erős szél, alacsony vagy nagyon magas hőmérséklet stb.) függvényében változik.

Kocogás, futás

A kocogás és futás igazi életformává tud válni. Jelentős hormonális változások alakulnak ki már a futás kb. 20 percétől kezdődően. Tesztoszteronszint emelkedés, amelynek hatására erősebbnek érezzük magunkat, rámenősebbekké, irányítóbbakká válunk. Emellett csökken a testzsír arány és a fehérje beépülés üteme felgyorsul (természetesen a megfelelő táplálkozás mellett). A tesztoszteron hatás még a futást követően órákon keresztül érvényesül. Csakúgy, mint az endorfiné, amely euforikus (jóleső, boldogság) érzést vált ki. Fokozott paraszimpatikus hatás jön létre, amely segíti a stresszel szembeni megküzdést. Ennek köszönhető, hogy stresszhelyzetekben is „szinte fát lehet vágni” a futó hátán.

A kocogás és futás jótékony élettani és pszichés hatásait még hosszasan sorolhatnánk. Saját vizsgálataink bebizonyították, hogy a testi elégedettséget is kedvezően befolyásolja, ezáltal pozitívabb énkép alakul ki saját magunkról. Mindez az élet szinte minden területén kamatoztatható. A jótékony tulajdonságok kialakulásához hetente minimum 2,5, maximum 6 óra kocogásra vagy futásra van szükség.

A gyaloglás, kocogás, futás igazi lifetime sport, mivel bármely életkorban elkezdhető és gyakorolható. Negyven év felett azonban célszerű előzetes orvosi vizsgálat alapján tájékozódni a szervek állapotáról és az edzésprogramot az eredmények függvényében alakítani. Minden esetben fokozott figyelmet kell szentelni a megfelelő bemelegítésre, a fokozatos terhelésre és a megfelelő levezetésre, nyújtásra, regenerációra. Csont-ízületi degeneratív betegségek fennálltakor a kocogás, futás nem javasolható, mivel ilyenkor meglehetősen nagy erő nehezedik az ízületekre, csontokra.

Irodalom:

Nagy, Gy.: Mérési és számítási módszerek a sportban, Magyar Testnevelési Egyetem, Budapest, 1992.

Berta, M., Boros, Sz., Farkas, J., Tóth, J.: Kézikönyv nemcsak testépítőknek, Totem Kiadó, Budapest, 2001.

Boros, Sz.: Testi énkép, szorongás-, depresszió-hajlam és táplálkozás kapcsolatának vizsgálata élsportolók, szabadidő-sportolók és elhízottak körében; Doktori Disszertáció, Semmelweis Egyetem, Budapest, 2010.