Mikor egészség, mikortól betegség?

Az egészség valójában relatív fogalom, mivel a krónikus betegségek kialakulása általában hosszú folyamat eredménye.

Krónikus (idült) betegségnek nevezzük azokat a kórképeket, amelyek általában hosszú, tünetmentes időszakot követően válnak tüneteket produkálókká, és kialakulásuk után a teljes gyógyulásra nincs mindig lehetőség, a szervezet egyensúlya már csak folyamatos kezelés mellett tartható fenn. Ilyen a cukorbetegség, a legtöbb szívbetegség vagy a daganatos betegségek. Ezek a betegségek is járhatnak heveny tünetekkel (pl. szívinfarktus), de ezek a tünetek is korábban már kialakult eltérések talaján lépnek fel. Annak eldöntése tehát, hogy valaki egészséges-e vagy csak tünetmentes, nem is olyan egyszerű.

A testi jól-létet úgy jellemezhetjük, hogy nincsenek kellemetlen fizikai panaszaink, zavaró tüneteink. A felnőttkori, krónikus betegségek többsége viszont kezdeti stádiumában jó ideig nem okoz panaszt.

Ha az egészség megromlásának folyamatát grafikonon akarnánk szemléltetni – amelyen a függőleges tengely a testi zavarokat, a vízszintes pedig az időt mutatná –, akkor a görbéből kiderülne, hogy az eltelt idő arányában, a betegség kialakulásához vezető eltérések, milyen ütemben szaporodnak szervezetünkben, míg nem elérik a kritikus szintet, amikor már valamilyen tünet is megjelenik és figyelmeztet a problémára.

Jól vagyok?

Egy hazánkban nagyon gyakori érrendszeri betegség, az érelmeszesedés jó példa lehet annak érzékeltetésére, hogy a látszólag egészséges ember szervezetében hogyan működnek a kórfolyamatok, mi romolhat el.

Akárcsak sok más, krónikus betegség, ez sem egyik napról a másikra, hanem hosszú évek, olykor évtizedek alatt, fokozatosan alakul ki.

Forrás: 123rf.com

Az érfalat tartósan károsító tényezők (pl. magas vérnyomás, dohányzás stb.) hatására az érbelhártya sérül, rajta gyulladásos sejtek lépnek át az érfalba, amelyek koleszterint vesznek fel, habos sejtekké alakulnak, és kialakul az első elváltozás, az úgynevezett zsíros csík. Ez még semmilyen tünetet, panaszt nem okoz, de bizonyos vizsgálómódszerekkel már kimutatható. Ha a károsodást okozó eltérés folyamatos, steril gyulladásos folyamat indul el ugyanitt. A gyulladás következtében fehérvérsejtek, simaizomsejtek és kötőszöveti rostokat termelő kötőszöveti sejtek jelennek meg az érintett területen, és kialakul az érbe bedomborodó plakk. Ez még mindig tünetmentes lehet, bár az érátmérő csökken, érszűkület alakul ki.

Az érszűkület akár a 70 százalékot is elérheti anélkül, hogy a betegnek tünetei lennének, vagyis a betegség még mindig néma. Amikor azonban az erek oly mértékben beszűkülnek, hogy az általuk táplált szervek (pl. a szív, az agy vagy a végtagok) nem jutnak elég tápanyaghoz, illetve elégtelenné válik az oxigénellátottságuk, a betegség egyre markánsabb tünetek formájában jelentkezik.

Bizonyos esetekben a plakkok sérülékenyek lehetnek, felszínük megrepedhet, ami beindítja a véralvadás folyamatát, ami az ér hirtelen elzáródásához (teljes vagy részleges) vezet. A teljes érelzáródás az erek által addig táplált sejtek, szövetek elhalásával is járhat (amelyek következményei az agy- és szívinfarktus, végtagkárosodás lehetnek).

Tehát a betegség tünetekkel való jelentkezését hosszú, tünetmentes időszak előzheti meg, amikor az ember még egészségesnek hiheti magát, de az eltérések már jelen vannak.

A betegségek hosszú ideig lappangó voltára – tehát az egészség viszonylagosságára – például szolgálhatnak a daganatos kórfolyamatok is.

A rosszindulatú  tumorsejtek ugyanis jelen vannak a szervezetünkben, sőt, nap mint nap keletkeznek, de mindaddig, amíg immunrendszerünk jól működik, képes irányítani, kontrollálni, elpusztítani a kóros sejteket. Amennyiben azonban ez az egyensúlyi állapot különböző, kedvezőtlen külső vagy belső hatások miatt felborul, a tumorsejtek osztódását már nem tudja lefékezni a szervezet önvédelmi rendszere. A rákos sejtek saját érhálózatot alakítanak ki maguknak, ami a tumor növekedésének egy újabb lehetőséget teremt, majd a rosszindulatú sejtek áttörnek a szövethatárokon, bekerülnek a vér- és nyirokáramba, s a test más részeibe is eljutnak. Mindez a folyamat sokáig nem jár semmilyen panasszal.

Hogyan alakul ki a betegség?

Valamilyen külső vagy belső kóroki tényezők hatására szervezeti reakciók indulnak, amelyek tüneteket (szimptóma), tünet-együtteseket (szindróma) eredményeznek.

A tünetek okai:

Anatómiai elváltozás, vagy valamely szerv működési zavara.
A tünetek lehetnek objektívek (kimutathatóak) és szubjektívek (csak a beteg érzi); esetleg mindkettő együtt.

A betegség szakaszai:

• lappangó szakasz (lappangási idő: a kórokozók szervezetbe jutásától, vagy a kóros folyamat kezdetétől az első tünetek megjelenéséig),
• bevezető szakasz (általános tünetek, amelyek az adott betegségre még nem jellemzőek, pl. fáradtság,  hányás),
• kibontakozás (a betegség jellemző tünetei megjelennek),
• kimenetel (gyógyulás, gyógyulás maradványtünetekkel, kórokozók „túlélése”, krónikus betegség kialakulása, halál).

A betegség lefolyása:

• akut (időtartama maximum 2 hét),
• szubakut (2–4 héten át tartó),
• krónikus (4 héten túl, akár egész életen át tartó is, amikor a beteg állapota változik, tehát hol javul, hol stagnál, hol romlik).

Krónikus betegségeket a tünetmentes szakaszban felismerve lehetőség lehet az elváltozások visszafordítására vagy a folyamat lassítására is.

Irodalom:

Preamble to the Constitution of the World Health Organization as adopted by the International Health Conference, New York, 19-22 June, 1946; signed on 22 July 1946 by the representatives of 61 States (Official Records of the World Health Organization, no. 2, p. 100) and entered into force on 7 April 1948.

Boudi FB, Ahsan CH: Atherosclerosis in eMedicine