Vegye kezébe a sorsa irányítását!

Az ember genetikai állományát 23 pár kromoszóma hordozza. Ezek anyagának nagyjából a fele DNS, fele egyfajta speciális fehérje. Ezekre a fehérjékre – az ún. hisztonokra, – mint fonal az orsóra, tekeredik rá a DNS-lánc.

A kromoszómák másolása során – a másolás mechanizmusának természetéből adódóan – a DNS lánc végéből mindig „elvész” egy kis szakasz, mivel az nem másolható.

Ez a másolási folyamat a sejtosztódáskor tehát az információvesztés lehetőségével járhat, ezért a kromoszómák DNS láncvégeinek védelme igen fontos feladat a szervezet számára. Ráadásul a szabad kromoszómavégek egymáshoz is kapcsolódhatnak, ami miatt torzul, vagy lehetetlenné válik a további sejtosztódás.

Ezt a két problémát a természet úgy oldotta meg, hogy a kromoszómák DNS-láncainak végén hat bázispárból álló nukleotidsorrend található, amely több ezerszer ismétlődik. Ez egyrészt lehetővé teszi, hogy ne az értékes, információt hordozó rész vesszen el az osztódás során, másrészt fehérjeelemeket vonz magához, amelyek megvédik a kromoszómákat az összekapcsolódástól.

A kromoszómavéget egyébként telomernek hívjuk.

Fotó: 123rf.com

„Csatárlánc” a szervezetünkben?

Ezt a kromoszómalánc-véget a telomeráz nevezetű enzim képes meghosszabbítani, vagyis ennek az enzimnek szerepe van a sejtek változatlan megújulásában, „az öregedés megelőzésében”.

Az utóbbi években egyre több tanulmány jelent meg arról, hogy ennek az enzimnek a működését és így a telomerek hosszát bizonyos életmódbeli hatások pozitív irányba képesek befolyásolni. Egyes életmódelemek (pl. az energiabevitel csökkentése vagy a rendszeres testmozgás)  hatékonyan segíthetnek az öregedési folyamat lassításában.

Fontos azt is tudni, hogy a gének „átírása” egyfajta bonyolult, de szabályozott biokémiai folyamat „eredménye”, ami szintén függ az életmódunktól (ám az, hogy miképpen befolyásolja azt, egyelőre csak kis részleteiben ismert a genetikusok előtt is).

A táplálkozásnak a „génkifejeződésre” gyakorolt hatásával egy új tudományterület, a nutrigenomika foglalkozik.

Egyes tudományos kutatások azt látszanak alátámasztani, hogy például az 1-es típusú (fiatalkori) cukorbetegséget nem a hibás génkészlet, hanem „jó” gének nem megfelelő „kifejeződése” okozhatja, ugyanakkor génjeink meghibásodásra való hajlamát azok épsége is befolyásolja. Bármely zavaró „körülmény” (például túlzott szénhidrátfogyasztás) kóros másodlagos folyamatokat indíthat el, amely az egyes szervek működési zavarától, károsodásától a daganatképződésig terjed.

A gének épségére egyébként számos fizikai és kémiai tényező is hatással van/lehet, a káros sugárzásoktól (akár az UV-sugárzás, légszennyezettség, elektroszmog stb.), a szervezetünkbe kerülő kémiai anyagokig (például vegyszerek, gyógyszerek, stb.).

Ezek a negatív hatások az életünk során összegződnek, ami a különféle krónikus betegségek kialakulásában is szerepet játhatnak.

Jót, jól, jókor!

A helyes életmód megválasztásával azonban a károsító folyamatokat csökkenthetjük, és így sejtjeink genetikai károsodását – öregedését - késleltethetjük. E mellett vannak ismert mikrotápanyagok (pl. a különféle vitaminok), amelyek képesek bizonyos károsodások közömbösítésére, kiküszöbölésére.

A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy vannak genetikailag meghatározott, úgynevezett kockázati tényezőink, amelyek kifejeződését a környezetünk és – közvetve – az életmódunk is jelentősen befolyásolhatja.

Másrészt számos környezeti tényező képes génjeinket károsítani, ami esetleg nem csak bennünk, de utódainkban is problémákat okozhat (gondoljunk az évek óta betiltott növényvédőszer, a DDT emberi szervezetre gyakorolt hatására). Ezeknek az ártalmas anyagoknak az egészséget aláásó hatásai szintén kiküszöbölhetők – illetve negatív hatásuk ellensúlyozható –, mégpedig egészségtudatossággal, vagyis annak eldöntésével, hogyan élünk, mivel táplálkozunk, mennyit mozgunk…

Tudta Ön, hogy…?

– az átöröklés hosszú biológiai folyamat eredménye, amelynek következtében az utódok a szüleikre hasonlítanak, ám mégsem pontos hasonmásaik, mint ahogy az azonos szülőpártól származó testvérek is különböznek egymástól például testfelépítésben, szellemi teljesítőképességben. Ezeket a különbözőségeket, egy fajon belül varianciának nevezzük. A genetika az átörökléssel és az átöröklésen belüli varianciával foglalkozó tudományág.

– egyetlen génben is attól függnek az abban előforduló hiba hatásai, hogy a gén domináns-e vagy recesszív. A domináns génből egy is elegendő ahhoz, hogy hatásai kifejeződjenek, míg a recesszív génből ehhez kettő szükséges. Egy hibás domináns gén hatása (jelleg) testi elváltozás vagy bizonyos betegségek kialakulására való hajlam lehet.