Küzdősportok

A küzdősportok közös jellemzője, hogy két ellenfél egymással szembeni küzdelmén alapul. Számos sportág tartozik ide, mint például a birkózás, cselgáncs, karate, ökölvívás, kardvívás, tőr, párbajtőr stb. Mindegyik sportágban létfontosságú a robbanékonyság, gyorsaság és magas szintű technikai és taktikai tudás. A cselgáncs, karate, birkózás, ökölvívás, valamint minden más test-testtel szembeni megmérettetésében az izomerő, valamint az állóképesség is kulcsszerepet játszik. Ez utóbbi csoportot „kontakt sportoknak” nevezi a szakirodalom.

Forrás: 123rf.com

A birkózás

A birkózás gyökerei az ókorba nyúlnak vissza. Már az első Olimpiai Játékokon is szerepelt. Az újkorban 1896 óta vesz részt az ötkarikás repertoárban. Számos magyar aranyérmessel büszkélkedhetünk, az első Weisz Richárd nevéhez fűződik 1908-ból, az eddigi olimpiai történet utolsó aranymedálját Farkas Péter neve fémjelzi, 1992-ből.

A birkózóknak nagy szükségük van csípőjük erejére, mivel a legtöbb mozdulat onnan indul ki. A combra, karra, hátra, hasra, nyakra is rendkívül nagy izommunka hárul. Az izomerő fejlesztése lényeges szerepet játszik. Az ellenfél szorításához szükséges erő kötélmászással hatékonyan fokozható. Emellett fontos az állóképesség, valamint a gyorsaság és robbanékonyság tréningje is. A robbanékonyságot speciális ugró, ill. rajtoló feladatokkal lehet javítani, a gyorsaságot sprintfutásokkal, az állóképességet hosszan tartó, váltakozó intenzitású terhelésekkel. Válogatott szinten a fogásokat legalább három-négyezerszer gyakorolják a pontos kivitelezés elérésének érdekében. Súlycsoportos sportág lévén lényeges a folyamatos testtömeg-kontroll.

A cselgáncs

A cselgáncs sportágat hazánkban Kovács Antal neve fémjelzi, aki 1992-ben, Barcelonában szerzett olimpiai aranyérmet. Csakúgy, mint a birkózás esetében, a cselgáncsnál is nagyon lényeges a csípő ereje, mivel a legtöbb mozgás innen indul ki. A talpon maradáshoz rendkívül erős törzsizomzatra van szükség. Az izomerő, gyorsaság, technikai tudás dominánsan vesz részt a sportágban. A judo-hoz fehér, vastagszövetű ruhát viselnek. A fehér szín a küzdelem tisztaságát, a fair play-t szimbolizálja.

Az ökölvívás

Az ökölvívás - csakúgy, mint a birkózás és vívás - hazánkban sikersportnak számít. Számos olimpiai éremmel büszkélkedhetünk. Az első aranymedált Kocsis Antal szerezte, 1928-ban, a legutolsót Kovács Kokó István, 1996-ban. A boxoláshoz a vállak, karok, mellizmok és hát erejére rendkívül nagy feladat hárul. Alapvetően azonban a lábra is nagy szükség van, hiszen a legtöbb mozdulat kitörésből, elrugaszkodásból indul (csakúgy, mint a vívás esetében). Ezt követi a törzs elforgatása és a kar lendítése, nyújtása. A gyorsaság, robbanékonyság, technikai és taktikai képzettséggel együtt hozza létre a sportági sikereket.

Milyen életkorban?

Feltehetjük a kérdést, hogy vajon hány éves korban célszerű elkezdeni a küzdősportokat. Nos, természetesen már óvodás korban megismerkedhetnek a gyermekek a küzdősportok alapelemeivel, azonban az edzések egészen másra helyezik a hangsúlyt, mint később, 8-10 éves kor után. Gyermekkorban elsődleges cél a mozgásforma megkedveltetése, amelyhez játékos feladatokra van szükség. Mivel a gyermek öt percnél többet nem tud folyamatosan figyelni, ezáltal a monotóniát sem tűri, így a gyakorlatok időtartama sem több öt percnél. Az izomerőt kizárólag saját testtömeggel (húzódzkodás, tolás, fekvőtámasz, kötélmászás, stb.) fejlesztik. Súlyzókat, ellenállást nem használnak, mivel gyermekkorban a túlzott izomzat hátráltatja a csontok növekedését.

Mi kell hozzá?

A küzdősportok mindegyikére jellemző, hogy speciális személyiségbeli és intellektuális tulajdonságokat igényelnek, amelyek a következők:

1. bátorság
2. önuralom
3. határozottság
4. állhatatosság
5. kockázatvállalás
6. önbizalom
7. lelki terhelhetőség
8. önállóság
9. érzelmi egyensúly
10. kitűnő koncentrálóképesség
11. jó megfigyelőképesség
12. gyors információfeldolgozás
13. alkalmazkodóképesség
14. gyors reakcióidő
15. deduktív gondolkodás (áttekintőkészség)

A küzdősportok energiaigénye tág határok, 300-1000 kcal/óra között változik, amely függ az intenzitástól, az edzettségi szinttől, ellenféltől, stb. Napjaink szabadidő-sportolói körében az ökölvívás és kick-box számít a legnépszerűbbnek, mivel a technikai elemek elsajátítása, begyakorlása, kivitelezése viszonylag gyorsan elérhető és élvezhető. Sokan a munkahelyi stresszhelyzetek, ki nem mondott sérelmek levezetésére is sikerrel alkalmazzák.

Irodalom:

Nagy, Gy.: Mérési és számítási módszerek a sportban, Magyar Testnevelési Egyetem, Budapest, 1992.

Berta, M., Boros, Sz., Farkas, J., Tóth, J.: Kézikönyv nemcsak testépítőknek, Totem Kiadó, Budapest, 2001.