Pneumococcus elleni oltás

A Streptococcus pneumoniae egy tokos baktérium, mely számos emberi megbetegedés okozója lehet, gyakran pneumococcus néven említik. A pneumococcus baktériumnak közel százféle típusa (szerocsoportja) különíthető el. A megkülönböztetés a baktérium tokjának jellemzőin alapul, ezek befolyásolják a kórokozó-, és a gyógyszereknek való ellenálló képességet is. Hatalmas eltérések vannak az egyes szerocsoportok elterjedtségében is: a legtöbb megbetegedést a 100 típusnak mindössze egy maroknyi része okozza.

Fertőződés módja, okozott betegségek

A pneumococcus baktériummal való megfertőződés mechanizmusa eltér a kórokozókkal kapcsolatos legtöbbünkben élő képtől, miszerint valakitől elkapjuk a baktériumot, és utána rövid idő elteltével megbetegszünk tőle. A pneumococcus-szal való megfertőződés ugyanis egyáltalán nem jelent automatikusan megbetegedést, sőt, az emberek egy nem elhanyagolható része (a gyermekek akár fele is), teljesen tünetmentesen hordozza a baktériumot az orrgaratában. A baktérium egyik emberről a másikra cseppfertőzéssel jut át.

Betegséget az okoz, amikor a baktérium kitör a hordozás helyéről: ilyenkor kiválthat középfül-gyulladást, arcüreggyulladást, tüdőgyulladást, de betörhet a véráramba és okozhat távoli szövődményeket, például agyhártyagyulladást és szepszist is. Hogy ilyen megtörténik-e, annak több kockázati tényezője ismert, de pontosan nem lehet előrejelezni.

Fotó: wikipedia.org

A gyakorlatban legtöbbször középfül-gyulladás és tüdőgyulladás okaként merül fel a pneumococcus. A Hib elleni kötelező védőoltás bevezetése után az agyhártyagyulladásoknak is vezető oka lett a pneumococcus. A legnagyobb veszélynek az 5 év alattiak és a 65 év felettiek vannak kitéve, illetve meghatározott krónikus betegségekben szenvedők (tüdőbetegek, cukorbetegek, lépeltávolítottak) és a dohányosok.

Diagnózis és terápia

A betegség diagnosztikai módszerei természetesen a konkrét formától függenek de általánosságban elmondható, hogy a tünetek alapján megsejthető diagnózis megerősítéséhez szükséges a baktérium izolálása és kitenyésztése fülváladékból (középfül-gyulladás gyanújakor), gerincfolyadékból (agyhártyagyulladás gyanújakor), stb.

A legfontosabb terápiás lehetőség a megfelelő antibiotikum adása. A legnagyobb problémát az antibiotikum-rezisztencia jelenti, az a jelenség, hogy a baktériumok olyan mutációkon mennek keresztül, melyek ellenállóvá teszik őket az antibiotikummal szemben. A rezisztencia kialakulásának fő oka a túlzó antibiotikumrendelés, és a rendszertelen, nem teljes beszedés. Ezért nagyon fontos, hogy csak indokolt esetben szedjünk antibiotikumokat és a szedésre vonatkozó előírásokat tartsuk be.

Megelőzés védőoltással

A betegség ellen több évtizede elérhető inaktivált védőoltás (nincs benne élő kórokozó, sőt, elölt sem: csak a kórokozó egy darabkáját tartalmazza).

Először úgynevezett poliszacharid vakcinát fejlesztettek ki, ennek használatával azonban – számos hátránya miatt – mára szinte teljesen felhagytak. Szerencsére azóta sikerült ún. konjugált védőoltást is kifejleszteni, mely kiküszöbölte ezeket a hátrányokat: csecsemőkben is hatásosak, hosszabb távú, és emlékeztető oltással frissíthető védelmet alakítanak ki.

További hatalmas előnyük, hogy nem csak a megbetegedés ellen védenek, hanem a hordozás ellen is, ami azt jelenti, hogy nem csak a beoltottat védik, hanem a környezetét is. Fontos, hogy az oltás nem tartalmazza az összes szerotípust, hanem csak néhányat (oltástól függően 7-et, 10-et vagy 13-at), melyek a leggyakrabban előforduló, illetve a legveszélyesebb változatok. Az oltás igen hatásosnak bizonyult, a széleskörű alkalmazása számos országban visszaszorította a pneumococcus megbetegedéseket.

A védőoltásnak – mint minden orvosi beavatkozásnak – lehetnek mellékhatásai, azonban ezek szinte minden esetben enyhék (átmeneti, kezelés nélkül gyógyuló helyi fájdalom, láz, aluszékonyság, ingerlékenység, étvágytalanság a leggyakoribb). A védőoltással szemben abszolút ellenjavallatot képez a védőoltás valamely összetevőjével szembeni túlérzékenység és korábbi hasonló oltásnál fellépett súlyos túlérzékenységi reakció, átmeneti ellenjavallatot jelent lázas megbetegedés.

Irodalomjegyzék

• Long SS, Pickering LK, Prober CG. Principles and Practice of Pediatric Infectious Diseases. Elsevier, 2012.
• Tsai CJ, Griffin MR, Nuorti JP, Grijalva CG. Changing epidemiology of pneumococcal meningitis after the introduction of pneumococcal conjugate vaccine in the United States. Clin Infect Dis. 2008 Jun 1;46(11):1664-72.
• van Hoek AJ, Sheppard CL, Andrews NJ, Waight PA, Slack MP, Harrison TG, Ladhani SN, Miller E. Pneumococcal carriage in children and adults two years after introduction of the thirteen valent pneumococcal conjugate vaccine in England. Vaccine. 2014 Jul 23;32(34):4349-55.
• Fortanier AC, Venekamp RP, Boonacker CW, Hak E, Schilder AG, Sanders EA, Damoiseaux RA. Pneumococcal conjugate vaccines for preventing otitis media. Cochrane Database Syst Rev. 2014 Apr 2;4:CD001480.