Két csík a terhességi teszten, segítség, most mit tegyek?
Szerző: Dr. Dékány Ágnes | Lektor: Dr. Ipolyi-Topál Gitta
Publikálás dátuma: 2015-09-08
Krízisterhességről beszélünk, amikor egy nő úgy vár gyermeket, hogy nem tervezte a várandósságot, és életében ez egy valódi krízishelyzetet idéz elő. Életünkben több krízisen megyünk át, ezek egy része életkori sajátosság, amin mindenki átmegy, mint például a kamaszkor vagy a változókor. Vannak azonban olyan krízisek, amelyek nem mindenkivel történnek meg, ilyen például egy nem várt terhesség is. Minden krízis egy olyan állapot, ami alapjaiban forgatja fel az életet, de nem lehet megkerülni, hanem át kell rajta menni. Sokszor az a szerencsés eset áll elő, hogy a személyiség épül és fejlődik egy-egy krízis alatt.
Fotó: shutterstock.com
Ha terhes vagy, de ennek egy cseppet sem örülsz, akkor is van számodra segítség, ha egyetlen ismerősnek, barátnak sem mondhatod el. Számos civil szervezet van, aki melletted áll, akárhogy is döntesz. Olyanok is dolgoznak közöttük, akik önmaguk is megtapasztalták már a nem kívánt terhességgel járó érzelmeket.
Hogyan dönthetsz?
1. Választhatod, hogy megtartod a gyermekedet és felneveled.
Talán a legnehezebb, de hosszú távon a legörömtelibb döntés ez, hiszen a kezdeti nehézségek után bizonyára nagyon sok örömöt fogtok együtt átélni. Előnye ennek a választásnak, hogy éretten, felelősségteljesen fel tudod vállalni egy szexuális kapcsolat következményét. Hátránya, hogy részedről számos lemondással, önmagad és céljaid átmeneti (ritkán végleges) feladásával járnak.
2. Választhatod, hogy gyermekedet megszülöd és örökbe adod egy családnak, akik eldöntötték, hogy örömmel nevelnének örökbefogadott gyermeket - akár vér szerinti gyermekeik mellett is.
Gyermeket örökbe adni nyílt és titkos módon lehet. A nyílt forma esetén a vér szerinti anya és az örökbefogadó család személyesen találkoznak, és a szülő anya dönthet arról, hogy az adott család megfelelő lesz-e a gyermeke számára, vagyis hogy szimpatikusak-e.
A titkos örökbe adás esetén a szülő anya lemond a gyermekről, akit aztán a megfelelő gyermekvédelmi szervek közvetítenek az örökbefogadásra váró pároknak. Ebben az esetben az örökbefogadó szülők sem tudják meg, hogy ki vagy. Mindkét fajta örökbe adás esetén a szülő anya minden joga megszűnik a papírok jogerőre emelkedése után.
Ennek a döntésnek a nagy előnye az, hogy esélyt adsz annak az életnek, aki önmaga nem tehet arról, hogy „rosszkor rossz helyen” fogant meg. Számára óriási lehetőség, hogy felnövekedjen, és teljes értékű életet éljen. Hátránya ennek a döntésnek, hogy fel kell vállalnod a terhességedet és az örökbe adás tényét a közeli környezeted előtt. Ez sajnos kellemetlenségge(ekke)l járhat, valamint neked is lelkileg megterhelő lehet ez a folyamat.
3. Választhatod, hogy gyermekedet megszülöd, és csak átmenetileg gondoskodik róla más, amíg te egy olyan életszakaszodba nem kerülsz, amikor már el tudod látni őt.
Ilyenkor a gyermek nevelőszülőkhöz kerül, egy család része lesz, akik segítenek abban, hogy közted és gyermeked között ezalatt az átmeneti időszak alatt is szeretetteljes kapcsolat tudjon kialakulni. Előnye ennek a választásnak, hogy a közeljövőben együtt lehetsz a gyermekeddel, hátránya, hogy lelkileg nagyon megterhelő lehet az átmeneti időszak mindkettőtöknek.
4. Választhatod a terhesség megszakítását is.
Látszólag egy gyors és egyszerű megoldás, azonban tudnod kell, hogy ezzel a döntéssel a testedet és a lelkedet is nagymértékben veszélyezteted: néhány százalék esélye van annak, hogy soha nem lehet később gyermeked, és 5-30 százalék az esélye, hogy a lelked olyan mélyen sérül ebben a folyamatban, hogy úgynevezett poszt abortusz szindrómát élsz meg, amiből a teljes felépülés nem mindig várható.
Segítők, akikhez fordulhatsz, hogy ebben a nehéz élethelyzetben a számodra legjobb döntést hozd meg, és akik segítenek az egészségügyi, jogi és örökbe adási kérdésekben is:
Irodalom:
Joyce Maguire Pavao: Az örökbefogadás háromszöge, 2012.
Pál Attila (szerk.): A szülészet nőgyógyászat tankönyve, Medicina, Budapest, 2014.
Bányai Éva, Varga Katalin (szerk.): Affektív pszichológia, 2012.
Kapcsolódó cikkek
