A tüdőrák kezelése
Szerző: Dr. Czegle Ibolya | Lektor: Dr. Palik Éva
Publikálás dátuma: 2015-08-07
A tüdőrák alapvetően két különböző viselkedésű betegséget, a kis- és nem kissejtes tüdőrákot jelenti. A két tüdőráktípus kezelése is eltérő.
A tüdőrák kezelésében alkalmazott legfontosabb kezelési lehetőségek a következők:
1. Sebészi kezelés: a daganat műtéti eltávolítását jelenti
2. Kemoterápia: a daganatos sejtek elpusztítása sejtosztódást gátló gyógyszerekkel, ún. citosztatikumokkal
3. Sugárterápia: nagydózisú sugárzás alkalmazása a daganatos sejtek elpusztítására
4. Biológiai terápia: a szervezet immunrendszerének aktiválása specifikus tumorellenes antitestek segítségével a daganatsejtek elpuszítására
A kissejtes tüdőrákra jellemző, hogy gyors lefolyású betegség, a szervezetben nagyon hamar szétterjed, azaz korán ad távoli áttétet (ezek gyakran már a betegség felfedezésekor is jelen vannak). Kezelés nélkül a betegség túlélése nem áttétes esetekben is rövid, mindössze három hónap. Áttétes betegség esetén ez az időtartam 6-8 hétre rövidül.
A kissejtes tüdőrák műtéttel ritkán gyógyítható, sugár-és kemoterápiára azonban jól reagál.
A nem kissejtes tüdőrák lassabb lefolyású betegség, a korai stádiumban felfedezett betegség az esetek egy részében teljesen meggyógyítható, ugyanakkor kemo- és sugárterápiára kevésbé jól reagál, mint a kissejtes tüdőrák.
A fenti terápiás eljárások alkalmazásának szükségességéről, ezek sorrendjéről a tüdőrák szövettanának és előrehaladottságának ismeretében döntenek.
Sebészi kezelés
Tüdőrák esetében általánosan elmondható, hogy egyértelmű, végleges gyógyulás csak olyan esetben lehetséges, ha a daganat teljes egészében eltávolítható. A gyógyult tüdőrákos betegek kb. 95%-a ilyen. A daganat kiterjedtségétől függően a tüdőből különböző méretű részek eltávolítására lehet szükség. A műtéteket eszerint osztályozzuk:
- pulmonectomia: a jobb vagy a baloldali tüdőfél teljes eltávolítását jelenti
- lobectomia: egy tüdőlebeny teljes eltávolítását jelenti
- segmentectomia: egy tüdőlebenynél kisebb rész eltávolítását jelenti, ez a műtét a daganat eltávolítására rendszerint nem elegendő, tüdőrák esetében emiatt csak ritkán, igen kisméretű daganatok esetén alkalmazható.
Egyes esetekben, ha a daganat a mellkasfalhoz közel helyezkedik el, a műtétet ún. VATS (=video assisted thoracic surgery, mellkasműtét video ellenőrzéssel) végzik. Ez kisebb vágást, kisebb műtéti megterhelést, rövidebb kórházi tartózkodást jelent.
A tüdőrák sebészi kezelését - a nagyon korai stádiumú, teljes mértékben biztonságosan eltávolítható, áttétet még nem adó eseteken kívül - az elmúlt évtizedekben az egyre inkább fejlődő kemo-, sugár- és biológiai terápiák az előrehaladottabb daganatok kezeléséből fokozatosan kiszorították. Ezekkel ugyanis mind élethossz, mind életminőség tekintetében a műtéti megoldáshoz hasonló eredményt lehet elérni.
A tüdőrák műtéti eltávolításához, a rövidebb gyógyulási időhöz, a szövődmények kialakulásának csökkentéséhez a műtéthez minél jobb légzési- és tüdőállapotra van szükség. Emiatt a dohányzást - ha korábban nem is sikerült - célszerű a tervezett műtét előtt három héttel abbahagyni.
Sugárterápia
A sugárterápia a tüdőrák valamennyi formájának kezelésében fontos szerepet játszik.
A műtetet követően utókezelésként, a kiújulás megelőzésére, illetve előrehaladott daganatok esetében a betegség okozta tünetek mérséklésre használjuk. A sugárterápia mellékhatása a hányinger, gyengeség, rossz közérzet mellett a nyelőcső nyálkahártyára gyakorolt káros hatása miatti nyelési nehezítettség és az égő fájdalom lehet. A mellkasfalon az érintett bőrterület fájdalmas kivörösödése szintén előfordul. A tüdőt érő káros hatás miatt a kezelést követően köhögés gyakran jelentkezik. A hányinger hányáscsillapító gyógyszerekkel (ezt kezelőorvosunk írhat fel, tőle kell kérni) jelentősen csökkenthető, akár teljesen meg is szüntethető. A nyelési nehezítettségen segít, ha a kezelés alatt csak pépes vagy folyékony ételeket fogyasztunk. A köhögés a kezelést követően rövid időn belül megszűnik. Ennek csökkentésére, ha feltétlenül szükséges, köhögéscsillapító/nyákoldó készítményeket (pl. acetylcystein) alkalmazhatunk. A sugárterápia megkezdése után a tüdőrák okozta tünetek és panaszok jelentősen csökkennek, a beteg közérzete sokat javul.
Profilaktikus (=megelőző) agyi besugárzás
Kissejtes tüdőrák esetén alkalmazzák ezt az eljárást a betegség agyra terjedésének megakadályozása céljából. Mellékhatása a hányinger, a gyengeség és a fejfájás lehet. Ezek a kezelést befejezését követően megszűnnek. Amennyiben szükséges, a fejfájás hagyományos fájdalomcsillapítókkal csökkenthető.
Kemoterápia
Kemoterápiás kezelést orvosunk kissejtes tüdőrák esetében mindenképpen, nem kissejtes daganat esetén nem minden esetben javasol. Mindkét tüdőráktípus esetén kombinációs kezelést alkalmaznak, ezek alapja valamilyen platinatartalmú kemoterápiás gyógyszer (pl. cisplatin, carboplatin), amelyet kombinációs kezelésben alkalmaznak valamilyen más kemoterápiás szerrel együtt: kissejtes tüdőrák esetén ez az etoposid, nem kissejtes tüdőrák esetén pedig a teljesség igénye nélkül a következő gyógyszerek valamelyike lehet: gemcitabine, paclitaxel, docetaxel stb.
Kissejtes tüdőrák esetén a kezelést a beteg összesen hat alkalommal kapja, ennél nagyobb számú kezeléstől jobb gyógyulás nem, csak több mellékhatás várható. Nem kissejtes esetben a beteg négy kezelést kap, és ha jól reagál rá (azaz a daganat mérete, panaszai csökkennek), még két további kezelében részesül.
Ezek a kezelések a kemoterápia szokásos mellékhatásai mellett (hányinger, hányás, hajhullás, gyengeség), vérképzőszervi eltéréseket (vérszegénység, esetleg súlyos fehérvérsejtszám csökkenés) okozhatnak. A hányinger és a hányás megelőzhető, ha a beteg a kórházban felírt hányáscsillapító gyógyszert (ondansetron) a kezelés napján az előírt dózisban előre, még mielőtt a hányinger kialakulna, beveszi. Ha tüdőrákra kapott kemoterápiás kezelést követően gyengeség, majd láz jelentkezne, kezelőorvosunkat azonnal tájékoztassuk, mert lehetséges, hogy a kezelés mellékhatásként esetünkben súlyos fehérvérsejtszám-csökkenés alakult ki. Ez súlyosságától függően orvosi kezelés nélkül akár életveszélyes is lehet, úgyhogy fontos, hogy időben cselekedjünk!
Biológiai (célzott) terápia
Tüdőrák esetén biológiai terápiát nem kissejtes esetekben alkalmaznak. A három legfontosabb jelenleg forgalomban levő gyógyszert és mellékhatásaikat tárgyaljuk részletesen: bevacizumab, cetuximab és erlotinib. Klinikai vizsgálatok keretében egyéb szerek is elérhetők.
A bevacizumab ún. érújdonképződést gátló gyógyszer. A tüdődaganat és az áttétek érhálózatának kialakulását csökkenti, a már kialakult ereket „rendszerezi”, így az áttétek méretét csökkenti, néha teljesen elpusztítja azokat. Legfontosabb mellékhatásai a vérnyomásemelkedés, az orrvérzés. Ismert emellett hosszú távon kialakuló vesekárosító hatás is. A sebgyógyulást lehetetlenné teszi, emiatt a kezelés előtti, illetve a befejezést követő négy hétben a beteg semmilyen műtéti beavatkozáson nem eshet át. A kezelés alatt és a kezelések között fontos a vérnyomás rendszeres ellenőrzése. Ha magasabb vérnyomásértékeket, reggeli orrvérzést vagy bármilyen egyéb vérzést észlelünk, a kezelőorvost feltétlenül tájékoztatnunk kell!
A cetuximab a daganatsejtek felszínén levő hám eredetű növekedései faktor ellenes antitest. Fő mellékhatása a testszerte jelentkező acne-szerű kiütés. Ez a mellékhatás a betegek életminőségét jelentősen befolyásolja, de kiterjedt megjelenése a kezelés sikerességének mutatója is. Helyileg alkalmazott antibiotikumos krémekkel, kenőcsökkel a kiütés csökkenthető. Az erlotinib szintén a daganatsejtek felszínén levő hám eredetű növekedései faktor ellenes antitest. Különösen korábban nem dohányzó tüdőrákos nőkben hatásos. Mellékhatásai is a cetuximabhoz hasonlóak.
Ha nem kissejtes tüdőrákban szenved, érdemes háziorvosunk segítségét kérni abban, hogy az onkológiai kezelés olyan centrumban történjen, ahol lehetőség van új biológiai szerek klinikai kipróbálásában való részvételre. Az orvostudomány ezen területén az elmúlt években ugyanis számos, jó eredményekkel kecsegtető új terápiás lehetőség jelent meg, amelyek jelenleg még csak klinikai vizsgálatok keretében elérhetők.
Irodalom
Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja a tüdőrák ellátásáról
Kapcsolódó cikkek
