A prosztatarák

Mi is a dülmirigy?

A prosztata (magyar neve dülmirigy) körülbelül 20 gramm tömegű, szelídgesztenye nagyságú mirigyes szerv, amelynek hátsó felszíne a végbél felől tapintható.

A prosztata egy külső, egy átmeneti és egy belső zónából áll. E szerv nagy részét mirigyek, mirigycsatornák és simaizom töltik ki, amelyeket egy kötőszövetes tok vesz körül.

A prosztata közvetlenül a húgyhólyag alatt található, a közepén fut végig a húgycső kezdeti 2–3 centiméteres szakasza. Itt kerülnek a húgycsőbe a herékből, illetve a mellékherékből a spermiumok, illetve az ondóhólyagból az ondó nagy részét adó váladék. Természetesen itt kerül a húgycsőbe a dülmirigy váladéka is, amely tápanyaggal látja el a spermiumokat hosszú útjuk során. A prosztata izomállományának funkciója, hogy az ejakuláció (magömlés) során nagy erővel kipumpálja az ejakulátumot, mirigyei pedig az említett prosztataváladékot termelik, hogy a spermiumok számára alkalmas közeget biztosítsanak.

Az életkorral nő a veszélyeztetettség?

A tumorok nagy része a prosztata mirigyeit bélelő hámból indul ki (adenocarcinoma).

Nem tumoros betegségben elhunyt fiatal és középkorú férfiak boncolási leleteiből ismert tény, hogy sokuknál volt a prosztata szövetében mikroszkopikus méretű tumoros elfajulás, azonban abból tüneteket/panaszokat okozó prosztatarák – az esetek többségében – nem alakult ki. Ezek az adatok azt sugallják, hogy nagy jelentősége van a kórfolyamat „elindulásában” annak, hogy a szervezet tumorképződést „gátló” mechanizmusai elégtelenül működnek.

Ezeknek az önvédelmi mechanizmusoknak a reakciói függenek a genetikai hajlamtól, a környezeti tényezőktől, a táplálkozástól, és az életmódtól. Utóbbinak – mint tőlünk függő tényezőnek – a prosztatarák megelőzésben (is) kiemelkedő szerepe van.

Ez a rosszindulatú daganatos betegség – leggyakrabban – az idősebb korosztályhoz (az ötven év felettiek) tartozókat érinti, mivel valószínűleg az életkor előrehaladtával a tumort kiváltó okok „összeadódnak”. A prosztatarák előfordulásának gyakorisága tehát az életkorral egyenes arányban növekszik, a gyakorisági csúcsot 75. életévben éri el.

Csak az orvosi vizsgálat döntheti el, mikor jó- és mikor rosszindulatú?

40 éves kor körül a prosztata kötőszövetes állománya felszaporodik, növekedésnek indul. Ezt a folyamatot hívjuk jóindulatú prosztata-megnagyobbodásnak (benignus prosztata hyperplasia = BPH). A dülmirigy-megnagyobbodás, dülmirigytúltengés idősebb korban olyan szintet érhet el, hogy akadályozza a vizelet kiürülését, vagyis vizelési zavarokhoz vezet.

Önmagában azonban ez még nem jelent tumor „előtti” állapotot, hiszen a prosztatarákok nagy része nem a kötőszöveti állományból, hanem a mirigyszövetből indul ki.

Ennek ellenére, ha kialakul a megnagyobbodás vagy a dülmirigytúltengés, a prosztata szövete nehezebben vizsgálható. A rendszeres orvosi kontroll – a folyamat nyomon követése, az esetleges rákos elváltozások korai felismerése céljából – elengedhetetlen.

Minthogy a prosztatarák sokszor több helyen egyszerre alakul ki a prosztata szövetében, multifokális, azaz többgócú betegségnek is nevezik. A rosszindulatú elváltozás – az esetek 70%-ában – a prosztata külső zónájában alakul ki, 20%- a pedig  a külső és a belső rész közötti, átmeneti zónában. A külső zóna tumorai agresszívebbek és könnyebben terjednek át a prosztata körüli szervekre is.

Kik vannak veszélyben, és miért?

Minthogy ennek a rosszindulatú betegségnek a kialakulási esélye az életkor előrehaladtával exponenciálisan növekszik, az érintett betegeknek mintegy fele 75 év feletti. A betegségből eredő halálozás a 85 év felettiek között a legnagyobb.

A kór legfontosabb kockázati tényezője tehát – az ismertetett folyamatok alapján – a idősödés. Minél korosabb egy férfi, annál nagyobb az esélye e rosszindulatú betegségre.

Emellett azonban vannak életmódbeli tényezők, amelyek szerepe nem elhanyagolható. A zsíros, erősen fűszeres, pácolt, égetett ételeket tartalmazó étrend, illetve a vörös húsok (gyakori) fogyasztása itt is nagy jelentőséggel bír éppúgy, ahogy a rostbevitel elégtelen volta. Emellett az E-vitamin, a cink és a szelén megfelelő felvétele a megelőzés fontos részeleme. Ezzel ellentétben egyes vizsgálatok szerint a kóros mennyiségben bevitt folsav és króm kihatással lehet a betegség kilakulására.

Fokozott kockázatot jelent továbbá a dohányzás is. Bár magának a daganatnak a kifejlődésében nincs szerepe, de a meglévő tumor növekedését a tesztoszteron (a legfontosabb férfi nemi hormon) gyorsítja. Épp ezért, tesztoszteronpótlás esetén – a terápia megkezdése előtt – nagyon fontos a tumor meglétének kizárása, illetve a beteg állapotának rendszeres követése.

Fotó: shutterstock.com

Prosztatarák kialakulására hajlamosíthatnak

A genetikai tényezők

A betegség kialakulásában a genetikai hajlamnak – ma már a tudományos kutatások által is bizonyítottan – fontos szerepük van. Megfigyelték ugyanis, hogy prosztatarákos egyén vér szerinti férfi rokonaiban háromszor gyakoribb a prosztatarákos megbetegedés előfordulása, mint a kontroll népességben, illetve – a genetikai tudományág fejlődésének köszönhetően – kiderült, hogy  ennél a ráktípusnál is szóba jöhet az apától vagy anyától származó hibás gén,

A környezeti tényezők

Tudományos vizsgálatokkal alátámasztott tény, hogy a zsírban gazdag táplálkozás és az egyes – foglalkozással kapcsolatos – környezeti ártalmak is kockázatnövelő tényezőnek számítanak.

Azok a férfiak, akik napi munkájuk során kadmium hatásának vannak kitéve (forrasztás, galvanizálás, gumi-, akkumulátor- és elemgyártás) veszélyeztetettebbek, mint az ilyen kémiai elemmel soha nem érintkező társaik.

A hormonális tényezők

A kór kialakulásában a hormonális hatásoknak fontos szerepük van. A prosztata fejlődéséhez, növekedéséhez és normális működéséhez a hím nemi hormonok jelenléte szükséges. A prosztatarákos egyének tesztoszteronszintje nagyobb, mint a hasonló korcsoportba tartozó, „jóindulatú” prosztata-megnagyobbodásban szenvedő társaiké.

Az előrehaladott életkor

Minthogy az átlagéletkor meghosszabbodott a jóléti társadalmakban, a prosztata-elváltozások rosszindulatúvá válásában fontos szerepük van az idősödéssel járó élettani folyamatoknak.