Társas támogatottság

Hogyan véd a társas támogatottság?

Dr. Dean Ornish, amerikai kutató kimutatta, hogy a krónikus érzelmi stressz hatására a sejtek hamarabb öregszenek. Dr. Kopp Mária számos hazai és nemzetközi vizsgálatot végezve jutott el arra a felismerésre, hogy az egészséges társas kapcsolatoknak elsőrendű jelentőségük van a testi-lelki betegségek megelőzésében.

Vajon hogyan hat a társas támogatottság az egészségünkre? Tapasztalatból tudjuk, hogy milyen jó érzés, ha van kinek elpanaszolni gondjainkat, ha valaki megért, ha úgy érezzük, tartozunk valahova, ha tudjuk, hogy számíthatunk mások megértésére és segítségére. Természetesen a közösségben, legyen az a szűkebb család, vagy egy lazább baráti kör, a támogatás kölcsönös, azaz nemcsak kapunk, hanem mi is adunk a közösség tagjainak.

Akkor tehát egyszerű a képlet, gondolhatnánk. Legfontosabb, hogy ápoljuk a szűk családi körön belüli kapcsolatainkat, törődjünk a házasságunkkal, figyeljünk szüleinkre, testvéreinkre, gyerekeinkre. Ezenkívül szemeljünk ki egy rokonszenves közösséget, és kapcsolódjunk be aktívan annak életébe. Ha sikerült egy nyitott, befogadó, segítőkész emberekből álló, pozitív értékrendet magáénak valló közösségbe beilleszkednünk, akkor nyert ügyünk van. Ugyanez elérhető úgy is, ha van néhány jó barátunk.

Tulajdonképpen ez nem rossz recept, de vizsgáljuk meg kicsit mélyrehatóbban, hogy mi a társas támogatottság lényege. Kezdjük máris a kivételekkel. Egyfelől minden közösségben találunk magányos embereket, akik csak formálisan tagjai a közösségnek, másfelől viszont az introvertált, „remete” típusú emberek nem feltétlenül élik meg a magányt érzelmi stresszként. Mint ahogy Ornish professzor rámutat, nem elsősorban a minket ért hatásoknak van jelentőségük, hanem annak, hogy ezeket a hatásokat miként éljük meg. Ugyanaz a hatás az egyik embernek kezelhetetlen stresszt okoz, a másiknak nem.

Vagyis a képlet mégsem annyira egyszerű. A harmonikus családi vagy közösségi élet ezek szerint nem írható fel receptre, nem csupán egyszerű döntés kérdése, hogy a társas támogatottságot „megszervezve” bebiztosítjuk magunknak az egészséges életet.

Szeretni és szeretve lenni

Embernek lenni annyit jelent, mint szeretni és szeretve lenni – írja John Powell. Meglátása szerint az emberi élet alapvetően kapcsolatokból áll, amelyeket állandóan keresünk. Ennek a keresésnek a sikere vagy kudarca jelenti az emberi élet alapvető sikerét vagy kudarcát. Minden érzelmi zavar és lelki betegség alapvető oka az, ha valaki képtelen mély és tartós emberi szeretetkapcsolat kialakítására. Csak azok az emberek boldogok, akik találtak valakit, akit szerethetnek, valamit, amiért érdemes elköteleződniük.

Ugyanakkor a szeretet gyakorlása kockázatokat rejt magában. Az őszinte kitárulkozás mindig magában hordozza a súlyos sérülés veszélyét is. Kitárulkozás nélkül viszont nincs szeretet, nincs közeledés, mert az a bizalom jele, illetve feltétele. A szeretet dinamikáját éppen ezért a kockázatokkal teli növekedés, vagy a biztonságos stagnálás-menekülés közötti ingadozás határozza meg. Két út közül választhatunk tehát: biztonságos magányba vonulunk, vagy kockázatot vállalva szeretünk, és engedjük, hogy mások is szeressenek minket. Ha ez utóbbi utat választjuk, akkor lehet, hogy fájdalmas tapasztalatokban is lesz részünk, ugyanakkor minden esélyünk megvan arra, hogy mélyen megtapasztaljuk azt, hogy szeretetre méltóak vagyunk.

Forrás: 123rf.com

Erik Erikson (neves fejlődéspszichológus, elismert pszichoanalitikus, Pulitzer-díjas író, aki leginkább pszichoszociális fejlődéselméletéről ismert, melyben az egész életen át tartó fejlődés 8 stádiumát különbözteti meg) általánosan elfogadott pszichoszociális fejlődéselméletében az intimitás iránti igény megjelenését a fiatal felnőttkor jellemzőjeként írja le. Ezt a korszakot a serdülőkor előzi meg, amikor elsősorban az identitás kérdése hangsúlyos, vagyis az ember saját önazonosságát keresi. A fiatal felnőttkorban egyre erősebb igény mutatkozik az intim kapcsolatok létrehozására, elsősorban a családalapításra. Ez az életszakasz alapvető jelentőséggel bír a társas kapcsolatok kialakításának szempontjából. Aki sikeresen tudja megoldani ennek az életszakasznak az alapvető feladatát, az gyümölcsöző baráti kapcsolatokra fog szert tenni, harmonikus családi-közöségi élete lesz. Akinek mindez nem sikerül, az fokozatosan elszigetelődik, végül teljesen magányos lesz.

Személyes értékünk tudata

Ezek után bátorkodhatunk kijelenteni, hogy a társas támogatottság nem azért véd a betegséggel szemben, mert nem egyedül kell költözködnünk, és így kisebb a veszélye, hogy porckorong-sérvünk alakul ki, hanem azért, mert saját értékességünk tudatának megerősítését fogjuk megtapasztalni a szeretettel átjárt kapcsolatainkban.

Így már az is érthető, hogy miért nem a kapcsolataink száma, hanem sokkal inkább azok minősége határozza meg társas támogatottságunkat. Ahogy korábban említettük, egy közösségben is lehet magányos ember – aki nem képes a szeretetre, és a remete sem feltétlenül szenved hiányt, ha személyes értékességének tudata egyébként szilárd, és annak megerősítéséhez nincs szüksége társas kapcsolatokra.

Társas támogatottságunk lényege tehát személyes értékünk megerősítésének élményében rejlik. Jól tudjuk, hogy erre az élményre először és leginkább gyerekkorunkban van szükségünk. Nagy ajándékot kaptunk a sorstól, ha olyan családban nőhettünk fel, ahol szüleink ezt az igényünket betöltötték, de akkor sincs minden veszve, ha ezt utólag kell pótolnunk. A gyerekkori élmény mindenesetre erős hatással lesz későbbi kapcsolatainkra, a világhoz való viszonyulásunkra. Lényeges szerepet játszanak korábbi tapasztalataink abban, hogy mennyire bátran vagy óvatosan közeledünk az emberekhez.

Kinél van a kulcs?

Ha a társas támogatottság alapvetően azt jelenti, hogy saját értékességünket tapasztaljuk meg azáltal, hogy mások ezt visszatükrözik felénk, akkor joggal tehetjük fel a kérdést, hogy tehetünk-e ennek érdekében mi magunk bármit is. Mint azt korábban említettük, a dolog nem annyira egyszerű, hogy egy szép napon felkerekedve, keresünk magunknak néhány barátot, vagy egy közösséget.

A jó hír az, hogy a kulcs – mint a lelki egészség más tényezőivel kapcsolatban is láthattuk – nálunk van. Két lényeges szempontot ajánlunk megfontolásra.

Egyrészt a személyes értékességünk megtapasztalását leginkább az segíti elő, ha mi magunk nem kételkedünk benne. Mások ezt az értékességet csak visszatükrözik, feltéve, hogy ők maguk szintén hisznek saját értékességükben, és így tudnak feltétel nélkül szeretni. Amennyiben hisszük, hogy értékesek vagyunk, akkor meg is fogjuk azt élményszinten tapasztalni.

Másrészt vegyük figyelembe, hogy a szeretet kölcsönös ajándékozást jelent. Egészséges emberek a szeretetre szeretettel válaszolnak, de még lelkileg sérült emberek is előbb-utóbb képesek erre, legfeljebb ők maguk először több szeretet igényelnek, amely feltétel nélküli.

Társas támogatottságunk tehát akkor lesz valóban gyümölcsöző, ha hiszünk az emberek értékességében, és képesek vagyunk feltétel nélkül szeretni azokat, akikkel összehoz az élet – legyen az család, barátok, vagy bármilyen közösség tagjai. Az emberek veleszületett értékességének szilárd hite, és a szeretet gyakorlása által meglátjuk magunkat őszinte emberek szemének tükrében, és amit látunk, az boldogsággal tölt el bennünket.

Ajánlott és felhasznált irodalom:

Dean Ornish: Spektrum, HVG Kiadó, Budapest, 2010.

John Powell: A tartós szeretet titka, Vigilia kiadó, Budapest, 2002.

Erich Fromm: A szeretet művészete, Háttér kiadó, Budapest, 2008.

Augustus Y. Napier: A törékeny kapcsolat, Animula Kiadó, Budapest, 1990.

Kopp M. (szerk.): Magyar lelkiállapot 2008. Semmelweis Kiadó, Budapest

Skrabski, Kopp, Kawachi: Social capital in a changing society:cross sectional associations with middle aged female and male mortality rates, J Epidemiology and Community Health, 57, 2, 114-119, 2003.