Pszichoterápiás irányzatok
Szerző: Ács Eszter | Lektor: Dr. Túry Ferenc
Publikálás dátuma: 2013-10-02
A terápiás módszereket több szempontból is feloszthatjuk. Vannak egyéni és csoportos módszerek. Vannak verbális (beszélgetős) és nem verbális (pl. mozgáson alapuló) terápiák. Vannak hosszú (több éven át zajló) és rövid (pár hét/hónap) terápiák. Nézzük át a teljesség igénye nélkül a hazánkban legelterjedtebb és leggyakrabban alkalmazott pszichoterápiás módszereket!
Analitikus terápiák
A pszichoanalitikus modell tekint vissza a legnagyobb múltra, és a legismertebb terápiás formák közé tartozik. A mai pszichodinamikus (a tudatos és tudattalan tartalmak mozgására utal, ezért dinamikus) pszichoterápiák a pszichoanalízisből nőtték ki magukat, amelynek atyja Sigmund Freud volt (1856-1939). Freud a tudattalan fogalmának bevezetésével megváltoztatta a humanista gondolkodást és jelentősen átformálta az addigi pszichológiai emberképet.
Forrás: 123rf.com
A pszichoanalitikus irányzat lényegi elképzelése, hogy az ember viselkedését alapvetően tudattalanul ható tényezők határozzák meg. Egy metafora segítségével megvilágítva: képzeljünk el egy házat, amelynek szerkezete lehet stabil, lehetnek azonban ingatag, esetleg omladozó, vagy egymásnak feszülő pillérei is, amelyek hosszú távon még nagyobb torzulást eredményezhetnek a ház szerkezetében. Hasonlóképpen van ez a psziché szerkezetével is. A terápia célja, hogy feltárják és megértsék a tudattalan konfliktusokat, ami a személyiségben változást indít el. A pszichodinamikus megközelítés modernebb irányzatai már nem csak a konfliktusok feltárására és megértésére irányulnak, hanem a rosszul működő kapcsolatokból eredő tüneteket, érzelmi hiányokat a speciális, elfogadó, megtartó terápiás kapcsolat és kommunikáció felajánlásával korrigálják. A ház analógiánál maradva, lehetnek szerkezeti hiányok is, amelyek kiépítése feltétlenül szükséges a stabil állapot fenntartásához.
Ide tartozik a standard pszichoanalízis. A terápiás eljárás fekvő helyzetben történik. A terapeuta a páciens mögött ül, lehetőséget adva a páciens számára egy merengő, szabad asszociáción alapuló gondolat kifejezésre, tabuk nélkül. Az analízis évekig eltarthat. A hosszú távú befektetés azonban megtérül, mert a kezelés a személyiség egészleges, tehát a teljes pszichés szerkezet átdolgozását tűzi ki célul, szemben a pszichoanalitikusan orientált és dinamikus analitikus rövid terápiával. Ez utóbbiak rövidebb távúak, a személyiség részleges átdolgozására, avagy csak egy fókuszprobléma megoldására irányulnak.
Kognitív- és viselkedésterápiák
A kognitív terápiás megközelítés Aaron Beck nevéhez fűződik, aki az 1960-as években dolgozta ki terápiás rendszerét. E megközelítés lényege, hogy az emberek szemléletmódja és hiedelmei alapvetően meghatározzák az érzelmi reakcióikat , valamint a viselkedésüket. Az elmélet szerint különböző pszichés megbetegedések esetén zavart szenved az információfeldolgozás, és így az események, történések torzult, félreértelmezett jelentést nyernek. Ilyenek például önértékeléssel kapcsolatos automatikus gondolatok (szerencsétlen vagyok, senki sem szeret stb.) Ennek következményeként alakulnak ki a különböző negatív érzelmi állapotok. A kognitív terapeuták abban segítik pácienseiket, hogy felismerjék és megváltoztassák hibás, torzított gondolkodási folyamataikat. A kognitív viselkedésterápia ún. rövid terápia (a zavar súlyosságától függően 10-20 találkozás).
A kognitív technikák közé tartozik a Young-féle sématerápia. Koncepciója szerint a maladaptív (rosszul alkalmazkodó) sémák a fejlődésünk során, a nem megfelelő szociális környezetben alakulnak ki. A maladaptív sémák a fejlődés korai szakaszában hatékonyak a környezet megértéséhez, a benne lejátszódó események kezeléséhez, a megküzdéshez, akár a túléléshez. Később azonban ezek a sémák már nem megfelelők, működésük egy olyan szűrőt képeznek, amelyek az érzelmek és a kapcsolatok torz érzékeléséhez vezetnek. A sématerápia fókuszában a maladaptív sémák felismerése és megváltoztatása a cél, valamint e sémákhoz kapcsolódó érzelmek és emlékek átdolgozása, egy újfajta kapcsolati alkalmazkodás és információfeldolgozás kiépítése.
A viselkedésterápia a tanuláselméletekre épül. Alaptétele, hogy a különböző viselkedésformák -így a nemkívánatos, kóros viselkedés - kialakulásáért nem a tudattalan tényezők, hanem a hibás tanulási folyamatok a felelősek. A viselkedésterápiák lényege a fennálló kóros magatartás korrigálása, valamint új készségek, megfelelőbb viselkedésformák megtanulása. Mindezt didaktikus technikákkal teszik, például házifeladatok adásával, fokozatos deszenzitizálással (az érzékenység fokozatos csökkentése, a szorongás elviselésének tanulása, végül gyakorlással a kioltása). A viselkedésterápiák időhatárosak, a viselkedés mögött meghúzódó tényezőkre a kezelés nem terjed ki.
A viselkedésterápiák közé tartozik a szisztémás-stratégiás rövidterápia, amelyet elsősorban fóbiák esetében használnak. A módszer feltételezi, hogy a helytelen viselkedési stratégiákat és a hozzájuk kapcsolódó szorongást a hatástalan és helytelen megoldási kísérletek tartják fenn. Technikája szerint a terapeuta részletesen feltérképezi a helytelen megoldási kísérleteket, majd a pácienssel közösen új megoldási módokat dolgoznak ki.
Humanisztikus szemléletű pszichoterápia
A személyközpontú szemlélet irányzata (humanisztikus pszichológia) Carl Rogers amerikai pszichológus és pszichoterapeuta nevéhez fűződik. Alaphipotézise az, hogy minden egyes emberben önmaga megértésének és a pozitív irányú változásnak hatalmas tartalékai rejlenek. A terápiás folyamat nem a múltra, hanem az adott pillanat történéseire helyezi a hangsúlyt. A pszichoterápiás folyamat során a terapeuta nem irányítja, nem tereli meghatározott irányba a beszélgetést, hanem magatartásával inkább bátorítani igyekszik a másik kezdeményezését, tükrözni viselkedését és érzéseit, ezzel segítve a pácienst, hogy önerőből megtalálja a változáshoz vezető utat. Ehhez az irányzathoz tartozik a fókuszolás módszere is.
Hipnoterápia és relaxációs, imaginatív, szimbólumterápiás irányzatok
Ennek az irányzatnak a lényege a módosult tudatállapotban történő pszichoterápiás munka. Módosult tudatállapotban szimbólumok és a képzeletre erősen ható (szuggesztív) módon történik a probléma kezelése.
Család- és párterápia
A családterápia az 50-es években született az USA-ban a rendszerelmélet alapjaira építve. A rendszerszemléletű megközelítés a családot egy egységnek tekinti, ahol a család minden tagja egymásra hatva együttesen hozza létre a problémát. A tünethordozó családtag (legtöbb esetben a gyermek) a család egészének problémáját, hibás működését szemléletes módon leképezi. A terápia célja ezért az egész családi konstelláció megértése, a családon belül betöltött szerepek és a családtagok közötti hibás kommunikáció megváltoztatása. Színes technikai repertoárral dolgoznak, használnak szimbolikus terápiás eszközöket, szoborépítést, rajzolást, pszichodráma technikákat, levélírást stb.)
Csoportpszichoterápiák (pszichodráma, csoportanalízis, pszichodinamikus mozgásterápia)
A csoportterápiában általában kiscsoportról beszélünk, ami módszertől függően rendszerint 7-15 fő.
A csoportanalízis olyan terápiás közeget nyújt a csoport tagjai számára, amelyben megismételhetnek olyan problémás, szenvedést okozó kapcsolati helyzeteket (pl. gyerekkori családi helyzetek), amelyekbe életük során gyakran keverednek. A csoport terében ezek a működésmódok tudatosíthatóvá válnak. Tehát a csoportos módszer a társas kapcsolatok zavarának belső összefüggéseit térképezi fel, továbbá fejleszti a szociális érzékenységet, készségeket. A csoportba tartozás élménye, az együttérzés, önzetlenség, másra való odafigyelés megtanulása, és a segíteni tudás átélése is fontos, sokszor katartikus gyógyító élmény. A csoport az egyéni terápiás kapcsolatot viselni nem tudó páciensek számára fontos közeg a gyógyulásra.
Az egyik legnépszerűbb csoportterápiás forma a pszichodráma. Olyan csoport-pszichoterápiás módszer, amely az egyéni feszültségeket, konfliktusokat, mélyen meghúzódó kapcsolati folyamatokat dramaturgia (színjátszáshoz hasonló) és specifikus pszichodráma technikák segítségével a csoportszobán belül, egy körülhatárolt kijelölt térben (színpad) megjeleníti. Tehát a csoporttag a lelki, belső terében zajló konfliktusos eseményeit eljátssza (akció) a csoport segítségével. A játékban megelevenednek életünk fontos képviselői, akikkell kapcsolatos érzéseink a terápiás térben sokrétűen átélhetők, ami gyakran katartikus érzelmi átéléshez vezet. A katarzis és a kapcsolati helyzet több szempontú megértése (pl. múltbéli tapasztalatok, családi szerveződés, elfojtott késztetések mentén stb.) teszi lehetővé a terápiás változást.
A pszichodinamikus mozgásterápia lényege a mozgáson keresztüli önkifejezés. A kapcsolódás természetes és intim módja a megfelelő összehangolódáson múlik. Ennek tanulására ad teret a mozgásterápia. A módszer nagy hangsúlyt fektet a korai, csecsemőkori kapcsolati mintázatokra. Ezek a mintázatok szavak útján nehezen érhetők el, ám a mozgás és a testi tapasztalások során „bemozdíthatóak", újraélhetőek, és a csoportmunka segítségével korrigálhatóak, átdolgozhatóak. A módszer egyik fontos eleme a testtudati munka. A testtudati munka a test valóságának érzékelésére és mozgásos lehetőségeinek tudatosítására épít. Jelentősen segíti a test elfogadását, határainak érzékelését és az érzések mélyebb, testi szintű átélését, amelyek automatikusan módosítják a hozzájuk kapcsolódó viselkedéses és kognitív sémákat.
Irodalom:
Füredi J. (szerk.): A pszichiátria magyar kézikönyve, Medicina Kiadó, Budapest, 1998.
Gabbard, G.: A pszichodinamikus pszichiátria tankönyve, Lélekben Otthon Kiadó, Budapest, 2008.
Pszichoterápiás protokoll - http://www.pszichoterapia.hu/izelito.php
Szőnyi G., Füredi J. (szerk.): A pszichoterápia tankönyve, Medicina Kiadó, Budapest, 2000.
http://www.sote.hu/intezetek/betegellatas/?inst_id=45&page_id=5
Kapcsolódó cikkek
