Járványos gyermekbénulás

Bevezetés

Nem tudjuk, hogy a járványos gyermekbénulás (poliomyelitis vagy röviden polio) mióta kísérti az emberiséget, de tény, hogy a XX. századot megelőzően csak elszórt megbetegedéseket okozott. Paradox módon a higiéniás viszonyok javulása vezetett ahhoz, hogy a XX. században megugrott a betegség előfordulása: későbbre tolódott a kórokozóval való első találkozás időpontja, amikor az anyai antitestek már nem nyújtottak védelmet. Kiterjedt járványokat kezdett okozni a fejlett világ országaiban, de a rémületnek a hatásos és biztonságos védőoltás kifejlesztése szinte egycsapásra véget vetett.

Tünetek és prognózis

A poliót okozó vírus a garatban, illetve a bélrendszerben szaporodik a fertőzés után, ez esetben nem, vagy csak kis mértékben okoz tüneteket. Az esetek mintegy 5 százalékában azonban betör az idegrendszerbe, de még ekkor is valószínűbb, hogy „csak” egy-két héten belül gyógyuló, kellemetlen, de nem kifejezetten veszélyes betegséget okoz.

Százból egy esetben azonban bekövetkezik a rettegett bénulás. Erre akkor kerül sor, ha a vírus a mozgatásért felelős idegsejteket támadja meg. Jellemzően aszimmetrikus, több izomcsoportot is érinthet, akár a légzőizmokat is (a polio ezen áldozatainak szívszaggató sors jut osztályrészül: egész életüket gépi lélegeztetéshez kötve kell leélniük). A legtöbb bénult állapota idővel javul, de a 12 hónap elteltével is fennálló bénulás véglegesnek tekinthető. A halálozási arány néhány százaléktól néhány tíz százalékig terjed a beteg életkorának és az idegrendszeri érintettségnek a függvényében.

Fotó: public-domain-image.com

Diagnózis és terápia

Hirtelen kezdetű petyhüdt bénulást számos betegség okozhat, ezek elkülönítése orvosi feladat. A polio diagnózisát székletmintából, a vírus kimutatásával lehet megerősíteni. Nagyon fontos, hogy bármilyen gyanú esetén megfelelő székletmintavételre sor kerüljön.

A betegségnek sajnos nincsen semmilyen oki terápiája. A kezelés támogató jellegű, a beteg kényelmét, életminőségének javítását szolgálja.

Fertőződés módja, megelőzés a fertőződés elkerülésével

A poliovírust a fertőzött személyek széklettel ürítik, és a megfertőződéshez a vírusnak a béltraktusba kell kerülnie, ennek megfelelően leggyorsabban rossz higiéniás viszonyok, nem kielégítő csatornázás, tiszta ivóvíz hiánya esetén tud terjedni.

Ezzel együtt is, a tapasztalatok szerint a megfertőződés elkerülésére irányuló védekezési módszerek, például a fokozott személyi higiénia, bár fontosak, sajnos nem nyújtanak megbízható védelmet a polio ellen. A védekezés első vonala a védőoltás.

Megelőzés védőoltással

Az ’50-es években, amikor a fejlett világon a legsúlyosabb volt a poliohelyzet, hatalmas erőfeszítéssel igyekeztek hatásos és biztonságos védőoltást előállítani. Ez először Jonas Salknak sikerült: az elölt vírust tartalmazó oltásának működőképességét az orvostörténet legnagyobb gyógyszerkísérletében ellenőrizték, és 1955-ben törzskönyvezték (IPV). Ezzel párhuzamosan Albert Sabin is előállított egy másik oltást, mely élő-gyengített kórokozót tartalmazott (OPV).

Az OPV erősebb immunitást ad, jobban véd a betegség terjesztése ellen is, lényegesen olcsóbb, továbbá szájon át beadható, így sokkal egyszerűbb az oltás kivitelezése is, egyszóval szinte minden mellette szól. Egy kivétellel: mivel élő vírust tartalmaz, mely a szaporodása során mutációkat szenvedhet, elképesztően ritkán, de előfordulhat, hogy visszanyeri megbetegítő-képességét. Magyarországon 1958 és 1992 között összesen 140 ilyen esetet jegyeztek fel, és bár ez az oltás alkalmazásának jogosságát nem kérdőjelezi meg, a fejlett világon az utóbbi időben mindenhol igyekeztek áttérni az IPV alkalmazására, miután OPV-vel felszámolták a betegséget. 2006 óta Magyarországon is csak IPV-vel oltanak a betegség ellen.

Az oltások hatásossága elsöprő, a korábban rettegett járványokat gyakorlatilag azonnal sikerül felszámolni. Az oltás bevezetése előtti utolsó évben hazánkban egyetlen év alatt majdnem 2000 bénulás volt a betegségtől. Reális célkitűzés, hogy egy évtizeden belül – a feketehimlő után másodikként – a poliot is sikerüljön teljesen eltüntetni a Föld színéről.

A védőoltásnak – mint minden orvosi beavatkozásnak – lehetnek mellékhatásai, azonban ezek az IPV esetében szinte minden esetben enyhék (átmeneti, kezelés nélkül gyógyuló láz és helyi reakció, pl. bőrpír a leggyakoribb). Leírtak már az oltásra adott súlyos allergiás reakciót is, ez azonban szerencsére rendkívül ritka. A védőoltással szemben abszolút ellenjavallatot képez a védőoltás valamely összetevőjével szembeni túlérzékenység és korábbi hasonló oltásnál fellépett súlyos túlérzékenységi reakció, átmeneti ellenjavallatot jelent lázas megbetegedés.

Irodalomjegyzék

Long SS, Pickering LK, Prober CG. Principles and Practice of Pediatric Infectious Diseases. Elsevier, 2012.

Nathanson N, Kew OM. From emergence to eradication: the epidemiology of poliomyelitis deconstructed. Am J Epidemiol. 2010 Dec 1;172(11):1213-29.

Cochi SL, Freeman A, Guirguis S, Jafari H, Aylward B. Global polio eradication initiative: lessons learned and legacy. J Infect Dis. 2014 Nov 1;210 Suppl 1:S540-6.

Grassly NC. Immunogenicity and effectiveness of routine immunization with 1 or 2 doses of inactivated poliovirus vaccine: systematic review and meta-analysis. J Infect Dis. 2014 Nov 1;210 Suppl 1:S439-46